Százéves jubileumához közeledik a Trilak
Egy sikeres cég a hazai lakkfesték-piacon
A történet kezdete
A történetet a múlt század elején kell kezdeni. A kor két legfontosabb cége kétségtelenül Krayer Ede újpesti gyára és Izsák József soroksári lakkfesték-üzeme volt. Ez utóbbiból fejlődött ki a TRILAK. Izsák József 1928-ban Ellinger Bélától vásárolta meg az 1907-ben alapított üzemet, amelynek mai helyén abban az esztendőben kezdődött meg a festék- és a szappangyártás. 1950-ben, a kutató laboratóriumban dolgozott, Ellinger Béla fiának özvegye, aki férjével és apósával ellentétben túlélte a háború borzalmait.
Krayer Ede és veje, Müller Sándor professzor főként a nagyobb minőségi igényeknek megfelelő festékek gyártására specializálódott. Zománcfestékük, amelyet Trinát néven hoztak forgalomba, a szakmában fogalom volt. Jelentős mennyiségben gyártottak speciális lakkfestékeket is az ipar részére.
Izsák József kizárólag dekoratív festékeket állított elő, és saját bolthálózata volt szerte az országban: kereskedelmi érzékével kitűnt a piac többi résztvevője közül.
Az osztrák Reichhold cég, két társával – a Flüggerrel és a Boeckinggel – Győrött alapított akkoriban igen korszerű festékgyárat, a francia Laurilleux nyomdafesték-gyár Albertfalván épített fel csinos üzemet. Mindkét külföldi alapítású festékgyár fontos szereplője volt a hazai festékpiacnak. A budapesti Gém utcában létesült az ipari lakkok gyára, amely elsősorban a hazai ipar számára gyártott festékeket.
A fenti öt jelentős cég mellett tucatszám működtek kisebb nagyobb lakkfesték-gyártó üzemek, sokszor csupán egy-két személlyel dolgozó pinceműhelyek.
Az államosítás
Ezt a virágzó üzletágat vetette vissza, tette szinte lehetetlenné az államosítás.
Krayer Edét kitelepítették, Izsák József Belgiumba menekült, az albertfalvi gyár igazgatóját, Ory urat pedig kétes vád alapján börtönbüntetéssel sújtották. A legmodernebbnek számító ipari lakkok gyárát megszüntették, porig lebontották és a telepet más célra értékesítették.
Az 1948-49 ig tartó államosítás során a kisebb üzemeket egyszerűen beleolvasztották a négy megmaradt nagyobb üzembe (újpesti, soroksári, albertfalvai és a győri gyárba).
Kis kitérő, rövid ipartörténet: a festékgyártó részleget “őrlő üzemnek” nevezték, igen találóan. Úgynevezett tölcséres malmok voltak sorban felállítva a teremben, amelyeket egyetlen motor által hajtott tengelyről, transzmissziós szíjak segítségével üzemeltettek. A tölcséres malom szerkezetileg a gabonaőrlés technológiájából fejlődött ki. Egy álló tárcsával szemben fém korongot forgattak és a közöttük lévő résben dörzsölődött össze a kötőanyag és a pigment. (Meglepetést keltett, amikor Libanonban egy ősi föníciai ásatáson ugyanilyen elven működő malmot fedeztek fel. A különbség csupán az volt, hogy az kőből készült ugyanúgy, mint a malomiparban még a XX. században is használt társai).
A liszt gyártásánál a század elején a kőmalmok mellett már bevezették a hengerszékeket és ezt a technológiai fejlődést a festékgyártás is átvette. 1950-ben már néhány háromhengeres hengerszék is működött az újpesti gyárban, amelyeket még Krayer Ede vásárolt Németországban.
Ezek termelékenysége nagyságrendileg nagyobb volt, mint a tölcséres malmoké.
Festékgyár Soroksáron
Újabb fejezet: Ellinger Béla festékgyárának és Wagner Vince manufaktúrájának összeolvadásával, Egyesült Lakkgyárak Rt. Néven, új festékgyár jött létre. Az üzem alapterülete 600 négyzetméter volt, és sikeres működésének köszönhetően fokozatosan terjeszkedett.
A soroksári telep megválasztása több szempontból szerencsés volt. Mindenekelőtt azért, mert a helyi lakosokból lehetett kiváló munkaerőt toborozni. Soroksár sokkal ősibb település, mint azt sokan gondolnák. A festékgyár dolgozóinak legalább a fele ma is soroksári “bennszülött”, s ez a tény bizonyos családias jelleget kölcsönzött a gyárnak.
Már Anonymus megemlíti a települést a XIII. századból, mint “surcusar”-t. A XVIII. században itteni birtokainak művelésére Grassalkovich Antal herceg sváb telepeseket hívott be Dél Németországból, mint olcsó munkaerőt. A falut a II. világháború végéig többségében svábok lakták, akkor, részleges kitelepítésük után, meggyorsult Soroksár elmagyarosodása. Ma Soroksár Budapest XXIII. kerülete, polgárai zömükben magyar ajkúak. Épületei megőrizték a falusias jelleget és nyugalmat.
A kis cég műszaki fejlesztését Ellinger Emil fia, dr. Ellinger Béla irányította, s bár korszerű festékeket is készítettek, ám a termelés volumene még nem volt túl nagy.
A gyártás új lendületet kapott, amikor 1938-ban Izsák József megvásárolta a gyárat. 1939-ben modern laboratóriumot létesített, új épületek emelt és a meglévő üzemet is bővítette. A kiváló képességű üzletember saját bolthálózatára támaszkodva a II. világháború végéig fokozatosan az ország egyik legfontosabb festékgyárává fejlesztette a céget. A világháború alatt a gyárat több bombatalálat érte, jelentős károkat szenvedett, de Izsák József hamarosan megkezdte a helyreállítást.
A soroksári festékgyáron kívül az államosítás előtt az országban harminc festékgyár működött.
Újpesten a Krayer cég, Kőbányán az Ipari Festékek gyára, Albertfalván a francia LCH és Győrött a Reichold cég volt a legjelentősebb.
1948-ban csaknem harminc üzemet négy, nagy festékgyárrá vontak össze. A végső cél – szovjet mintára – a minél nagyobb gyártóegységek kialakítása volt. Később ennek érdekében valamennyi festékgyár egyetlen vállalattá alakult, Budalakk Lakkfestékipari Vállalat néven. Ennek neve később Budalakk Festék- és Műgyantagyár Vállalattá változott, amelynek III. számú egységeként működött a soroksári üzem, a mai Trilak elődje.
1988-ban jelentős liberalizációs jelek mutatkoztak a magyar gazdasági életben. Hosszas tárgyalások után l988 szeptemberében jött létre a Budalakk- Haering Kft, amelynek tulajdonosai ötven-ötven százalékban a Budalakk és a német Haering cég voltak. Az új vegyes vállalatnál tizennyolcan dolgoztak. 1989-ben, a teleptől délre fekvő üres telken felépült egy homlokzatfesték-gyártásra szakosodott, korszerű új üzem.
A vegyes vállalat mind sikeresebben működött. A magyar és német tulajdonosok között a kifogástalan volt a kapcsolat, s erre építve a Budalakk megvételre ajánlotta fel a vele “szomszédos” vegyes vállalatnak a teljes III. számú gyáregységet. Ehhez a nagymértékű privatizációs üzlethez azonban partnert kellett keresni.
A francia Total olajkonszern érdeklődött a kelet-európai piacok iránt, és több magyar gyár megtekintése után a Budalakk III. számú gyárát találták a legmegfelelőbbnek. (A francia fél például részletes környezetvédelmi felmérést végeztetett a gyár területén, amely megnyugtató eredménnyel zárult.) 1991-ben megtörtént az AVÜ és a TOTAL konszern felvette a kapcsolatot. Közben a francia és német fél között is folytak a tárgyalások, aminek eredményeképpen a létrejövő vállalat hatvan százalék francia és negyven százalék német tulajdoni aránnyal alakult meg.
Az új cég, a Total-Haering Kft. magyar vezetése megfeszített munkával igen rövid idő alatt teljesen új festékválasztékot alakított ki, és fejlesztett ki új gyártmányokat. Mára gazdag színválasztékkal, már száznál több gyártmányt kínál a cég. Magyarország uniós csatlakozása előtt jelentős erőfeszítések történtek a vizes bázisú, egészségkímélő festék kifejlesztéséért.
Jelen, egységes jövő?
2003-ban megújítottuk minőségirányítási rendszerünket. Az ISO 9000:2000