Repüljünk vissza egy keveset az időben! 1902-ben járunk: Fadrusz János befejezi a kolozsvári Mátyás király-szobrot, megszületik Darvas Lili színésznő, a magyar labdarúgó-válogatott pedig történetének első mérkőzését játssza. S ugyanennek az évnek augusztusában egy budapesti irodában alakuló ülését tartja az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat, többek közt gróf Esterházy Mihály, Dessewfy Arisztid és Széchenyi István részvételével.
A cég hamar átveszi a Thomas Cook utazási vállalattól a külföldi jegyek, szállószelvények és hitellevelek kiadásának jogát, míg a Nemzetközi Hálókocsi-társaságtól annak budapesti, brassói, fiumei és temesvári fiókirodáit. Nem sokkal ezután a Magyar Államvasutak menetjegyeit is értékesíteni kezdik. 1905-ben belföldön már harminc, külföldön további tizenhárom fiókirodát tartanak fenn. A nagy ívű fejlődést azonban megállítja az első világháború: a cég fiókirodáinak jó részét a trianoni szerződés megkötése után elveszti. A nemzetközi forgalom gyakorlatilag megszűnik, miután Magyarország vesztes államként elszigetelődik Európában. A cég mégis talpra tud állni. 1926-ban a Magyar Államvasutaktól megvásárolja a menetjegyek kizárólagos értékesítési jogait, sőt nem sokkal később fúzióra is lép a MÁV érdekeltségébe tartozó Általános Beszerzési és Szállítási Rt.-vel. Az új részvénytársaság neve: Idegenforgalmi Beszerzési Utazási és Szállítási Vállalat, vagyis IBUSZ Rt. A cég forgalmát ekkor a mai fapados járatok elődeinek tekinthető filléres vonatok lendítik fel. Az újabb sikert újabb hanyatlás követi: a második világháború lenullázza az IBUSZ működését. A háborút követően a cég szállítási tevékenységét átveszi a Belsped és a Masped, hírlapforgalmazását a Magyar Posta, a szolgáltatások egy részét pedig az Utasellátó. Az IBUSZ azonban az új körülmények között is sikeresen folytatja működését: egyedüli idegenforgalommal foglalkozó cégként elsődleges szerepet kap Magyarország turisztikai irányításában, idegenforgalmának bonyolításában. 1951-ben államosítják a céget, de a vezetők ezúttal is találnak kiutat: a munkásutaztatás és az „Ismerd meg hazádat!” mozgalom biztosítja a továbbélést. Az 1956-os forradalom után bekövetkező enyhüléssel párhuzamosan pedig a nemzetközi turizmus is feltámad: 1964-ben kétmillióan, tíz évre rá viszont már nyolcmillióan keresik fel Magyarországot turisztikai céllal. S habár az IBUSZ időközben elveszti monopolhelyzetét, a szigorú adminisztratív előírásoknak köszönhetően a cég továbbra is az állami gépezet fontos motorja, illetve Magyarország első számú utazási irodája marad: turisták milliói csak a cég irodáiban tudnak vízumot kérni vagy forintcsekket beváltani. A cég ekkor hazánk turizmusában is felelős szerepet tölt be: külképviseletein keresztül reprezentálja az országot.
Az IBUSZ szerepe a hazai tőkepiacon is történelmi jelentőségű: az első magyar cég az 1990 júniusában megnyíló Budapesti Értéktőzsdén. Az állam 1992-ben vonul ki véglegesen a cégből, amelynek forgalma 2003-ban már meghaladja a 37 milliárd forintot.
Az IBUSZ-t több mint százéves története során vezették arisztokraták és állami hivatalnokok, volt monopol és szabadpiaci versenyhelyzetben, túlélt két világháborút, forradalmakat és az 1990-es rendszerváltást. Legtöbb korábbi versenytársával ellentétben az IBUSZ ma is hazánk turizmusának egyik legsikeresebb szereplője.